Egy hosszabb autóút közben – ahol egy adminisztrációs felületről volt szó – fejtettem ki kollégáknak, hogy egy weboldal, vagy UI (user interface), ergonómiája nem akkor lesz jó, ha a felhasználó meg tudja szokni a használatát, hanem közel első ránézésre tudja azt, hogy merre-hogyan-hova-hánylépés.

Természetesen valamilyen szinten a látogatónak meg kell szoknia egyes weboldalakat, de ha betartjuk az alapszabályokat (erről majd később), akkor sokat segítünk neki ebben. Költhetünk nagyon sokat SEO-ra, meg marketing, meg mindenfélére, de ha a weboldalunk ergonómiája nem jól van megvalósítva, a felhasználó el fog navigálni oldalunkról.

Magyarországon sajnos kevesen foglalkoznak a témával, megrendelői és készítői oldalon is. Megrendelők többnyire lehúzásnak, felesleges dolognak tartják, készítői oldalon meg sokan még nem is hallottak a témáról, nem beszélve a “szomszédpisti” webergomágusokról.

Korábbi hasonlatra visszatérve, amikor egy konyhát rendezünk be (weboldalt tervezünk), mindent úgy kell elrendeznünk, hogy a szakácsnak (felhasználóknak) kézre álljon. Ehhez ismernünk kell a szakács (felhasználók) viselkedését, és meg kell határoznunk, hogy mit használ, mi az amit megszokott.

Vannak alapszabályok, amiket megszoktak a felhasználók, és amiket nekünk, weboldalak atyjainak be kell tartanunk. Ha ezeket az alapszabályokat valaki áthágja, a weboldal “szétesik” a látogató előtt. A való életben is mindent úgy rendezünk, ahogy nekünk kényelmes, ahogyan megszoktuk.

Csak egy alappélda: alapvető hogy egy űrlap elküldés gombjának, valahol az űrlap alatt kell lennie, és nem a weboldal tetején, vagy valahol egészen máshol. Képzeljük el, hogy a látogató kitölti az űrlapunkat, majd ösztönösen keresi az űrlap elküldésének lehetőségét, az űrlap alatt, mivel máshol így szokta meg.

Mi valahová egészen máshová tettük, mondjuk az űrlap tetejére. Ha nem találja meg, akkor inkább mond ránk valami nem éppen nyomdapapírt kívánót, majd bezárja a lapot. Ilyenkor a látogató a weboldalunkat elraktározza memóriájába, az “ide többet nem kell jönni” címke alá (bocsánat a szóhasználatért).

A másik súlyos tipikus hiba, ha a felhasználóknak nem jelezzük egyértelműen, hogy mi fog történni, vagy mi történt, például nem jelezzük a linkeket más színnel, aláhúzással. Ha a felhasználó a link fölé húzza az egeret, akkor éreztetni kell vele, ha oda kattint, valami történni fog (a:hover).

Azzal nemigen tudunk mit kezdeni, ha a látogató még soha nem látott számítógépet, főleg internetet, nem is ez a cél. Arra kell figyelni, hogy ha egy olyan látogató érkezik weboldalunkra, aki rendelkezik egyfajta rutinnal a weben, eligazodjon.

Természetesen a webergonómia nem csak ennyiről szól, viszont ha csak egy kicsit odafigyelnénk, minimum az alapszabályokra, máris könnyebb lenne a felhasználóknak. Nagyon hosszú sort lehetne írni ilyen alapvető problémákról, melyekkel mindenki nap mint nap találkozik, de remélem gondolatindítónak elegendő arra, hogy mindenki átgondolja: vajon az én blogom/weboldalam megfelelő a látogatóimnak? Vajon hányszor káromkodtak, miközben nézték?

Te hogy érzed? Megtettél mindent a látogatóidért?

Fotó: sxc.hu